Itt egy érdekes körülmények köüzött felívelt céggel fele-fele arányban létrehozott társaságé lett az ingatlan, amelyben az önkományzat részesedése viharos gyorsasággal csökkent a korábbinak alig felére. Mire megvalósul a beruházás, addig annak eredményéből már alig-alig fog részesedni a terület korábbi tulajdonosa – az önkormányzat.
Értékében jóval kisebb, de mégiscsak a kerület legnagyobb parkja az ún. Bikás-park, amelynek egy részét a polgármesteri vezetés bérbe adta egy minimális törzstőkéjű cégnek azzal, hogy ha az valamely okból nem tudná megvalósítni a felvállalt beruházást, akkor az önkormányzat anyagi garanciát vállal arra. Hogy miért kell egy önkormányzatnak garanciát vállalni egy külső vállalkozó munkájára, az önmagában is jó kérdés. Hogy miért kell egy olyan beruházást megvalósíttatni, amely ellen több mint ezer környékbeli tiltakozott a zöldfelület csökkentése miatt, az pedig érthetetlen. Vagy mégsem?
A kerület egyik legszebb részén, a Kőérberki-patak mellett sikerült – szintén az ottani zöldterület felszámolásával – Budapest egyik legrondább (ha nem a legrondább) lakóparkját felépíteni. Ez az egyetlen ingatlanberuházás a kerületben, amelyen a beruházó nem kaszált nagyot – igaz, információink szerint nem is a jelenlegi polgármesteri vezetéshez áll közel.
Folyamatosan történik a még megmaradt zöldterület egy-egy darabjának átminősítése intézményi vagy lakóövezetté. Amikor a MIÉP önkormányzati képviselője ezt szóvá tette, az egyik indokolás úgy hangzott, hogy nagyon elhanyagolt, gazos területről van szó, és mégis csak szebb lesz az beépítve és lebetonozva. Eszükbe sem jutott, hogy egy gondozatlan területet nem csak beépítéssel lehet rendbehozni, hanem pl. a zöld jellegét megőrizve karban tartani – persze abból nincs nagy pénz, „csupán” a kerület lakóinak lenne előnyös. Erre volt a MIÉP képviselőjének az a válasza, hogy a jelek szerint a kerületi vezetésnek csak a vörös és a kék szín kedves, a zöldet pedig nem állhatja.

Budapest, 2006. július 11.

Dr. Fenyvessy Zoltán