Írta : Para-Kovács Imre a Magyar Hírlapban
2005. november 27.

"Lőttek a szocialista képviselőnek." (Jobbik–MIÉP Harmadik Út honlapja)

"Lőttek a szocialista képviselőnek." (Jobbik–MIÉP Harmadik Út honlapja) Nem hiszem, hogy túl sok mindent kellene írnom a fenti megnyilvánulásról, a cím önmagáért beszél, megmutatja, milyen erkölcsi színvonalon áll a magát következetesen, ám tévesen radikális nemzeti erőként definiáló pártkoalíció. A különbözni akarás kényszere, az alig mérhető népszerűség láttán érzett pánik különös dolgokba képes belehajszolni hatalomra vágyó embereket, ám kétséges, hogy a humorosnak szánt címadás következményeit bárki is végiggondolta volna a sejtben. Ez a történet szimpla bunkóság, a Kis Vuk borozóban ilyenkor hazaküldik a pályázót, mondván, hogy túl sokat ittál, öreg, ez már egyáltalán nem tréfás. Mondanak ilyesmit az emberek, persze hogy mondanak, ha nagyon részegek, és már józanon sem voltak okosabbak egy tarisznya száraz kenyérnél. Esetünkben azonban egy párt próbál kommunikálni velünk, nem egy magáról megfeledkezett gázóra-leolvasó dünnyög szőrös fülünkbe. Mi történhetett a cikk leadásakor (melyet egyébként a forrás feltüntetése nélkül loptak el, csak a címet rittyentették hozzá), volt-e ott egyáltalán valaki, aki rendelkezett a józanság minimumával, és megemlítette a tréfamesternek, hogy haha, ez tényleg nagyon radikális és nagyon nemzeti, azonban rövid és hosszú távú érdekeinket minimálisan figyelembe véve, talán nem kellene nullás erkölcsi bizonyítványt kiállítani magunkról a saját oldalunkon, megteszik azt majd mások helyettünk, felesleges siettetni? Vagy összenevettek, és azt mondták hátat veregetve: huhú, ez aztán nagyot fog szólni. Most majd beszélnek rólunk, hogy milyen radikálisak és nemzetiek vagyunk! Jönnek a kettős keresztek, állnak majd a tereken, és módosított jelentésük ugyanaz, mint a Blaha Lujza téri bokszzsáknak: nem tiszteljük a halált, nem tiszteljük az életet, Jézusból is éppen most faragunk bohócot, hogy a hátán megpróbáljunk a hatalom közelébe kerülni, miközben egyetlen szót sem értettünk meg abból, amiről beszélt. Kereszteket állítunk, de ezek a keresztek csak profán kivégzőeszközök, mintha a buddhisták hatalmas pocakokkal emlékeztetnének minket Sziddharta herceg tanításaira.

Para-Kovács Imre főmunkatárs